Kétszer annyi jeget vesztett a nyugat-antarktiszi jégtakaró, mint amennyit hízott a kelet-antarktiszi az elmúlt évtizedben.
Az Antarktisz jégvesztesége 2003-2014 között. (Forrás: Christopher Harig, Department of Geosciences)
A Princeton Egyetem tudósai szerint a déli kontinens jégsapkáinak olvadása egyre gyorsabb. A gravitációs műholdas adatok áttanulmányozásával megállapították, hogy 2003 és 2014 között 92 milliárd tonna jeget veszített évente az Antarktisz. Ha ezt a mennyiséget a Manhattan szigetén helyeznénk el, akkor több mint egy mérföld magasságig érne a jégtömb.
A jégveszteség nagy részét a kontinens nyugati része szenvedte el. Az olvadás mértéke 2008-ban felgyorsult, az instabil gleccserek száma megduplázódott, az éves átlagos veszteség 121 milliárd tonna jég volt. Ugyanebben az időben a jégtakaró sokkal stabilabb volt a kontinens keleti részén, ahol vastagodott is, de csak az elvesztett jég mennyiségének felét halmozta fel.
„Egy évtizednyi megfigyelés önmagában nem elég ahhoz, hogy a jég eltűnését az antropogén globális felmelegedésnek tudjuk be, viszont az olvadás kétségtelen” – mondta Frederik Simons, a Princeton Egyetem docense.
A Princeton Egyetem tanulmányát összehasonlítva más típusú adatokkal azt a következtetést lehet levonni, hogy az Antarktisz nyugati részén a jég olvadása sokkal gyorsabb, mint ahogy korábban vélték. Összességében a kontinens jégvesztesége 6 milliárd tonnával nőtt évről-évre a megfigyelés ciklusában. Nyugat-Antarktisz jégvesztesége ennél is drasztikusabban emelkedett, évente 18 milliárd tonnával nőtt.
Christopher Harig , a Princeton posztdoktori munkatársa szerint a legaggasztóbb a jégveszteség gyorsuló tendenciája, amely leginkább a nyugat-antarktiszi Amundsen-tengert, különösen a Pine Island-ot és a Thwaites Glacier-t sújtja. Thwaites gleccserről 2012-ben 3200 négyzetkilométeres jéghegy szakadt le.
Az Antarktiszt nem a levegő hőmérséklete, hanem az óceáni áramlatok melegítik leginkább, az elolvadt jég pedig hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.
A Princeton Egyetem kutatói által végzett mérések eltérnek az eddigiektől, mivel a műholdak segítségével nem a jég térfogatát, hanem tömegét mérték. Az adatokat a NASA és a német Aerospace Center közös műholdjának, a GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) segítségével gyűjtötték, melyet 2002-ben bocsátottak fel. A műhold a Föld tömegét, óceáni áramlatokat, földrengések okozta változásokat, és az olvadó jeget figyeli. Várhatóan 2016-ban fogják nyugdíjazni, cseréjét pedig 2017-ben tervezik.
Harig és Simons kifejlesztett egy adatelemzés módszert, amely lehetővé tette, hogy GRACE szonda által gyűjtött antarktiszi régiók adatait külön kezeljék, mivel a jégtakaró teljesen másképp viselkedik területenként. Alapjáraton csak általánosságba vett adatokat kaptak volna, például a kontinens összes jegének tömegét, így nem lehetett volna a jég időbeli változását finomabb léptékekben, részletesen felvázolni. Számítási módszereikről készült tanulmányt nemrég publikálták az EOS magazinban. 2012-ben hasonló módszerrel derítette ki egy másik kutatócsapat Grönland korábban véltnél gyorsabb jégveszteségét, melyet a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) c. folyóiratban publikáltak.
Robert Kopp, a Rutgers Egyetem docense elmondta, hogy a Harig és Simons által kifejlesztett módszer pontosabb a korábbiaknál, és lehetővé teszi a jégveszteség regionális rögzítését. „Ennek a technikának fontos szerepe lehet a jövőbeni jégtakarókban bekövetkező változások megfigyelésére, valamint az ezzel begyűjtött adatok modelleken való tesztelésében” – tette hozzá.
Forrás: phys.org
